A TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS SAJÁTOSSÁGAI
Bourdieu a 20. század egyik legnagyobb szociológusa, aki a modern, nyitott társadalom működésének jelentős részével foglalkozott munkássága alatt, így tanulmányaiban megjelenik a divat, illetve annak követése is. Bár még a társadalmat klasszikus módon, egymástól határozottan elválasztható osztályokra bontja, nem lehet figyelmen kívül hagyni eredményeit, ha olyan dolgot kívánunk vizsgálni, mint a test reprezentációján keresztül felépített hitelesség.
Distinction című munkája ebből a szempontból a legfontosabb, mivel itt mondja ki, hogy az egyén divatkövetése nem választható el léthelyzetétől. Azzal, hogy beleszületünk egy családba akarva-akaratlanul is örököljük a közeg szociális habitusát, vagyis azt a viselkedés- és cselekvésmódot, ami meghatározza a csoportot – illetve Bourdieu értelmezésében az adott osztályt. Mivel mindegyik rétegnek más léthelyzet jellemzői vannak, a habitusuk is más lesz, ez alatt pedig a viselkedés- és cselekvésmód minden változatát érti, legyen szó a divatról, a szimbolikus vagy anyagi javakhoz való viszonyulásról. A habitushoz kapcsolódik az életstílus is, ami elválaszthatatlan a léthelyzettől, és ami alatt jelek rendszerét érti. A léthelyzet meghatároz különböző preferenciákat, amit az adott léthelyzetbe tartozó egyének kénytelenek szem előtt tartani, ebből adódóan meghatározzák mindennapjaikat. Az életstílus mögötti minta az az ízlés, mely a hajlandóságot és képességet fejezi ki, hogy az egyén képes megvalósítani, teljesíteni és magának érezni habitusának minden részét. Az ízlés a divatban is megnyilvánul, hiszen léthelyzetből adódik, hogy az egyes osztályok milyen viselkedésmódokat határozhatnak meg. Emellett ide tartozik még az a viselkedésmód, ahogyan saját testét az egyén észleli és kezeli, illetve azok a cselekedetek is, amit testével vagy tudatával végrehajt.
Ezek egymást kölcsönösen erősítve válnak az egyén és a társadalmi osztály jellemzőivé, meghatározóivá, amit egy, nem az adott osztályba tartozó egyénnek nehéz, ha egyáltalán lehetséges is utánozni. Az egység, amit ezek a jellemzők magukban hordoznak csak részben távolíthatóak el, és csak részben helyettesíthetőek az individuumban, éppen amiatt, hogy ezek egy részét, a stabil habitusba tartozókat (egyes viselkedési módok, mint például a beszédmód) az egyén szocializációja során sajátítja el, és mint olyat gyakorlatilag lehetetlen teljes mértékben elhagyni. És mivel az egység csak akkor jöhet létre, ha minden jellemző szimbolizál a többivel, azok, akik nem rendelkeznek minden jellemzővel, elméletileg nem képesek megvalósítani a habitus egységét. Ráadásul ezeknek a tulajdonságoknak csak egy részét tekinthetjük tudatosan kialakítottnak, egy részét, épp a stabil habitus részét tudattalanul hordozza magával az egyén, és amint tudattalanul teszi ezt, vagyis nem ismeri fel, hogy mit miért tesz, nem is tud változtatni rajta.
Itt szeretném kifejteni, hogy miért is problémás a 21. században csak társadalmi osztályokról beszélni. Kétségtelenül ez alapján lehet a legalapvetőbb társadalmi rétegződést kifejezni, viszont ez a felosztás nem elégséges ahhoz, hogy egy csoport vagy réteg sajátosságait leírjuk. A nyitott társadalmi rendszerben, és részben a globalitásnak köszönhetően ezek a csoportok most már országhatárokon is átívelhetnek, ezzel más társadalmakba tartozók kerülhetnek egy csoportba, és mivel ezek a társadalmak mind máshogyan szerveződnek (a francia munkásosztály nem feltétlenül és minden jellemzőjében egyezik például a magyar munkásosztállyal), a tagok is – a bourdieu-i rétegződés alapján – más habitussal rendelkezhetnek. Amennyiben csak a habitus számít, és annak minden része számít, ezek a csoportok nem alakulhatnának ki. Emellett olyan sok tényező határozza meg a habitust, ami az osztályokat kisebb csoportokra bontja. Olyan csoportokra, melyek határai nem maradnak az osztály határain belül, hanem jó eséllyel átlépik azt. Például egy szubkulturális csoport esetében, ahol a csoport tagjai több társadalmi osztályból is jöhetnek. És annak ellenére, hogy több társadalmi osztályból származnak, van legalább egy közös pont, ami mégis összeköti őket, ami meghatározza a csoport tagjainak életstílusát. Ez az életstílus pedig nem egy társadalmi osztályra korlátozódik le.
A globális térben talán szerencsésebb az egyént más szempontok alapján is jellemezni. Például meghatározni, hogy zenei ízlése alapján milyen társadalmi csoportba vagy fogyasztói rétegbe tartozik, ezzel ugyanis eltérő életstílust is megvalósíthat az egyén függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályba született bele, és annak a társadalmi osztálynak milyen sajátosságai vannak, amik mindenképpen jellemzik az egyént is.
Az egyén divatkövetése, mint az ízlés egyik vizuális megnyilvánulása, jó terület ahhoz, hogy az egyén hitelességét vizsgáljuk. A divat ugyanis – ahogy azt már fentebb írtam – szimbolikus jelek rendszere, amik mindenképpen információkat közvetítenek az egyénről a többi egyén számára. Hebdidge írja A stílus mint célzatos kommunikáció című munkájában, hogy az anyagi lehetőségek és az egyéni preferenciák kényszerítő hatásai is érvényesülnek, amikor az egyén divatot igyekszik követni (Hebdidge, 1995), ami szintén arra utal, hogy nem teljesen szabad választásunk az, hogy mit is szeretnénk követni, és mit tudunk ebből megvalósítani. Egyrészt függ attól a habitustól – illetve annak egyes részeitől -, hogy mit is vagyunk képesek utánozni, másrészt függ a léthelyzetből adódó anyagi körülményektől is, hogy mit tudunk megengedni magunknak. A megfelelő ízlés, és így a megfelelő divat és stílus követéséhez tehát nem elégséges, ha ismerjük az adott közeg külső megjelenésének jellemzőit, mivel azok valamilyen oknál fogva alakultak ki. A legitim ízlés, aminek elsajátítása a csoporthoz tartozás egyik alap kritériuma – éppen amiatt, mert azt egyes, nem csoportba tartozó egyének másolni igyekeznek –, folyamatosan változni kénytelen, hogy kifejezze különbözőségét más csoportok ízlésétől. A változás irányát pedig azok az egyének generálják, akik a csoport preferenciáját alakítják, vagyis akik a csoporton belüli hierarchia tetején állnak.