A REFLEXÍV BEÁLLÍTOTTSÁG
A habitus társadalmi folyamatokban betöltött fontosságának megismerése után, szeretnék rávilágítni, hogy a posztmodern kor felépített hitelességével milyen problémák adódnak.
Bourdieu habitus elméletében amellett, hogy kizárólag társadalmi osztályok jellemzőit használja a habitus meghatározásához, más hiányosság is felfedezhető. Az egyént, mint passzív részvevőt írja le, akinek nincs semmifajta beleszólása saját habitusába, azt készen kapja, és nem is törekszik annak befolyásolására. Ezzel szemben, ahogy Pokol írja, a posztmodern társadalmakban az individuum rendelkezik önmegfigyeléssel és önmaga irányításával, vagyis azzal a képességgel, hogy tudatosan visszatekintsen cselekedeteire és viselkedésmódjaira, elemezze azokat, és ezek segítségével elhelyezze magát a társadalomban. (Pokol, 1995) Már nem csak a csoportba tartozás legitimálja az egyént, hanem az egyén legitimálja önmagát is. Ez a reflexív beállítottság, mint egy kutatói szemlélet, irányítja az individuumot, a folyamatos megfigyelések eredményeként képes változtatni ízlésén és stílusán is. A tudatos tanulással és a megszerzett tudás folyamatos felülvizsgálatával kialakíthatja magának azt a léthelyzetet, amire vágyik. Így az életen át tartó passzív részvétel helyére az életen át tartó aktív tanulás és fejlődés lép, ami messze túlmutat a bourdieu-i képleten.
Az kétségtelenül továbbra is fennáll, hogy a stabil habitus változtatása, és egy másik stabil habitus helyére illesztése lehetetlen, de ettől még lehetséges, hogy az egyén a reflexív beállítottságával változtasson léthelyzetén. Úgy gondolom, hogy mindkét szempont fontos, amikor a felépített hitelességet vizsgáljuk, hiszen ez a felépített hitelesség éppen a reflexív beállítottságnak köszönhetően alakulhat ki, miközben figyelni kell arra, hogy ne mondjon ellent annak a stabil habitusnak, amit nem képes az egyén megkerülni. Éppen ezért a hiteles divatkövetésnek – ha az egyén ezt tudatosan végzi – arra kell törekednie, hogy mind a stabil habitussal, mind a kiépített habitussal szimbolizáljon, és egymást erősítve erősítsék az egyént is.
Jenss kutatási területe bár a retro divatok kialakulására, az anno és a most különbözőségére helyezi a hangsúlyt, olyan elméleti keretet ad a reflexív divatkövetés hitelességének vizsgálatához, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Szerinte a hitelesség és a hamisság társadalmi készítmény, aminek a 19. század óta igyekszik megfelelni az ember, amikor is a másolás és a szériagyártás hatására a divat szélesebb tömegek számára is elérhető lett. (Jenss, 2004) A látszólag szabad, ám valójában megkreált világban, ami körülvesz minket – már említettem –, csak látszólag van szabad döntése az egyénnek abban, hogy milyen divatot is követ. Azzal ugyanis, hogy egy csoporthoz kíván tartozni, kénytelen a csoport identitását és ízlését is magáévá tenni, azt minden körülmények között betartani, még akkor is, ha annak részeivel nem ért egyet, vagy egyes elemeit máshogyan használná fel. Annak nem betartása ugyanis szankciókat vonhat maga után, legrosszabb esetben pedig ki is zárhatják a csoportból – illetve azzal, hogy nem teljesíti a feltételeket, valójában saját magát zárja ki, hiszen a többiek, akik vagy a csoport tagjai, vagy a csoportot kívülről szemlélő egyének, nem fogják a csoport tagjának látni és tartani.
Vagyis akár megkreált hitelességről, akár alapjaiban létező hitelességről beszélünk, mindenképpen tudni kell, hogy a döntést nem mindig az egyén hozza meg. Természetesen ez főként akkor figyelhető meg, amikor felépített hitelességről beszélünk, hiszen ebben az esetben kell az egyénnek tudatosan változtatni magán, és mindezt úgy tennie, hogy a stabil habitusához és a vágyott csoport kívánalmaihoz is igazodni tudjon. Arra tud építeni az egyén, amivel rendelkezik, és csak akkor képes saját hitelességét felépíteni, ha ezekkel a társadalmi sajátosságokkal tisztában van.